Udvardi János: Feltaláló

Udvardi János_b

Gulácsi Ferenc mikróbiológus riportja Udvardi János feltalálóval

Önről az a hír járja, hogy polihisztor és Ön az atyja a szinte már egész Közép-európában kapható Ezüst forrásoldatnak. Kit tisztelhetünk Önben valójában?

Udvardi János vagyok, feltaláló. Ezermester talán nem vagyok, de valóban én fejlesztettem ki azt a berendezést, amellyel a forrásoldatot előállítjuk.

Kérem, mondja el, hogyan kezdett el kolloidokkal foglalkozni!

Először egy elektrolízis elven működő berendezést építettem, de már az elején felfigyeltem  az így készült kolloid negatív élettani hatásaira. Arra is rájöttem, hogy az elektrolízis elven működő berendezéssel nem lehet minden anyagból kolloid oldatot előállítani, pedig érdemes lenne. Gondolkozni kezdtem, hogyan lehet az elektrolízissel készített oldatok emberi egészségre káros tulajdonságait kiküszöbölni, kisebb szemcseméretű oldatot, illetve közel atomi szemcseméretű kolloidot gyártani. Arra az elgondolásra jutottam, hogy olyan nagyságú energiát kell bevinni az atomokba,hogy ki tudjanak szakadni a fémrács kötéséből. Ezt a módszert kidolgoztam, és így már teljesen más minőségű kolloidot tudtam előállítani, aminek már nincs káros élettani hatása. Ezzel az új technológiával pár nanométeres szemcsenagyságot és a hagyományos technológiával elérhető töménység sokszorosát lehet már elérni.

Ehhez a technológiához a berendezéseket honnan sikerült beszerezni?

Amikor az előbbi elméletet kidolgoztam, abból az is következett, hogy ezt milyen berendezéssel lehet megvalósítani. Sok sikertelen kísérlet után elkészült a ma is használatos megoldás. Természetesem magam készítettem az egészet, az elektromos egységektől kezdve azokig az alkatrészekig, amelyek a folyamatos üzemet, ezen keresztül az egyenletes minőséget biztosítják. Itt ugye nem lehet olyasmit megengedni, mint a tehénnél, hogy egyszer ilyen, máskor olyan tejet adjon…

A forrásoldat gyakorlatilag tehát egy kolloid. Miben különbözik az Ön kolloid oldata más kolloid oldatoktól?

Először is tisztázni kellene a kolloid oldat fogalmát. Gyakorlatilag minden oldat kolloid, amelyben az eloszlatott (oldott) szemcsék mérete 1-1000 nanométer közötti, és mutatja az ún. Tyndall fényszórás jelenségét.

Álljunk meg egy pillanatra, mi az a Tyndall fényszórás?

Egy folyadék, de akár a levegő apró részecskéin is a fény szóródik. Az ég pl. valójában nem kék, csak a fényszórás jelensége miatt látjuk annak. Kolloid oldatokban ez hasonlóan van, a szemcsék méretétől függ a szórt fény milyensége.

Hmm, tudna azért mondani valami érthető, konkrét példát is?

Természetesen. A fényszórás jelenségét ugyanis felhasználhatjuk az oldatok minőségének az ellenőrzésére. Például, egy ilyen lézermutatóval, amit előadásokon szoktak használni, át lehet világítani egy üvegpohárban lévő kolloid oldatot. Minél erősebb a szórt fény, annál nagyobbak az oldatban a szemcsék. A hatás ugyanis az oldat töménységétől sokkal kevésbé függ, mint a részecskék vagy szemcsék nagyságától. A rossz minőségű kolloidokban tehát szemmel jól látható a fénysugár útja, az általam készített oldatokban pedig alig, csak nagyon halványan.

Akkor ha jól értem, az elektrolízises kolloid és az Ön forrásoldata közötti különbség a szemcseméretben van? Az elektrolízises nagy szemcsés, az Öné meg apró szemcsés?

Ez így van, de ennél sokkal többről van szó. A hagyományos kolloid oldatokban (vegyük mondjuk az ezüst kolloidot, mert az a legismertebb) a kolloidszemcse jelen lehet fémrészecske és fémión, tehát ezüstion formájában is. Leggyakrabban mindkettő jelen van, csak az ionok aránya meghaladja a 90%-ot. Az ezüstionokkal nem csak az a baj, hogy nagy méretűek, és lerakódhatnak a szövetekben, hanem az is, hogy a szervezetbe bekerülve ezüst sóvá (pl. a gyomorban ezüstkloriddá) alakulnak, aminek már a biológia hatékonysága meg sem közelíti a valódi kolloidok hatékonyságát.

Szóval akkor egy kolloidnál az a fontos, hogy minél kevesebb fémiont, és minél több fémrészecskét tartalmazzon?

Igen így van, ha a fémrészecskék alatt apró, néhány nanométeres részecskéket értünk, akkor igen. De a hatékonyságnak van egy sokkal fontosabb eleme még, amellett, hogy ionos vagy részecskés oldatról van szó. A biológiai hatékonyság ugyanis a részecskék összfelületétől függ. Minél nagyobb a teljes felület, annál hatékonyabb biológia értelemben a kolloid.

Magyarul minél töményebb az oldat, annál hatékonyabb?

Igen is meg nem is. Hadd mondjak egy konkrét példát. A pohár vízbe beleteszünk egy ezüst dollárost, aminek az átmérője 4 cm, a felülete kb. 27,7 cm2. Ha ugyanezt az ezüstöt apró, 1 nanométeres részecskék formájában juttatjuk az oldatba, akkor mennyiségileg ugyanannyi ezüst lesz a pohár vízben, tehát a koncentrációja ugyanakkora lesz, de utóbbi  esetben a részecskék összfelülete meghaladja a 11.400 négyzetmétermétert! Minél kisebb tehát a szemcseméret, fajlagosan annál hatékonyabb tud lenni a kolloid! A forrásoldat olyan kolloid, amelyben nagyon kevés az ionos részecskék aránya, és nagyon apró a szemcseméret, ezért a hatékonysága a hagyományos kolloidokhoz képest több százszor vagy ezerszer is nagyobb lehet.

Térjünk vissza a forrásoldathoz. Milyen alapanyagból készül a forrásoldat?

Többféle forrásoldat van, de mindegyiknél kizárólag úgynevezett négy kilences tisztaságú anyagokat használok fel, amelyeket megbízható, nagy gyártóktól szerzek be. Na és persze vízre is szükség van. Először a gyógyszertárban kapható desztillált vízzel kísérleteztem, de ennek az elektromos vezetőképessége 15 mikro Siemens körüli, ami az én berendezésemhez már nem megfelelő minőségű, mert nem eléggé tiszta. Ezért saját házi vízkezelő rendszert kellett kiépíteni (természetesen gyári egységekből összeállítva), amivel a mostani 0.2 mikro Siemens tisztaságot elértem. Így az általam alapanyagként használt víz most kb. 75x tisztább a gyógyszertári desztillált víznél.

Milyen anyagokból lehet kolloidot gyártani?

Először az ezüstöt és aranyat használtam. Később következett a cink, a szelén a réz, a szilícium, a kalcium, a kén, a nióbium. Ami az én gyártási módszeremben még egyedi, hogy az általam készített különböző típusú kolloidokat lehet egymással keverni, míg az elektrolízissel készülteknél ilyen nincs.

Mi értelme van a kolloidokat keverni, és hogy találják ki, hogy mit mivel kevernek?

A kolloidokat a szinergikus hatás miatt keverjük, mert bizonyos típusú kolloidok együtt sokkal hatékonyabbak, mint külön-külön. Olyasmi ez, mint a puskapor: ha a komponensek akkor vannak, akkor hatékony, de külön egyik sem képes kilőni egy lövedéket a puskacsőből. Jelenleg két kevert kolloid oldatot hoztunk létre az évek során, az egyik 4, a másik 3  kolloid megfelelő arányú keveréséből áll. A keverékek optimális összetételét és arányát bio-rezonanciás készülékkel vizsgáltuk be, és a készülék által legjobbnak talált összeállítást gyártom. Egyébként nem csak az oldatok, hanem a gélek is összetett kolloidokból készülnek.

Azt hallottam, hogy a kolloidok veszélyesek is lehetnek. Milyen egészségügyi kockázattal kell számolni egy kolloid-fogyasztónak?

Az internetet bejárta pl. nemrégiben egy hír, miszerint egy amerikai férfi bekékült az ezüsttől... Haladjunk sorban. Azt a férfit Paul Karason-nak hívják, és szakmai körökben ismeretes, hogy mitől kékült be. Valóban ezüsttől kapott egy argyria nevű elkékülést, de nem ezüst kolloidtól. Karason legalább 4 hibát követett el. Otthon, házilag kotyvasztott magának valamit, amit ő ezüstoldatnak hívott. Az elektrolizises technikával készített oldathoz sót adott, ami tilos. Rettenetes nagy mennyiséget fogyasztott a maga készített folyadékból, és sokat szoláriumozott, ami segítette megkötni az ezüst-sót a bőrében és a szép kék szint kialakítani. A kolloidokról nagyon kevés esetben sikerült kimutatni, hogy veszélyesek lennének, és akkor is csak a hagyományos, nagyszemcsés, elektrolízissel készült kolloidokat tudták meggyanúsítani. Magyarországon sajnos nincs a témának szakirodalma, de nyugati, főleg amerikai szerzők (pl. Dr. George Maass a CSL-től) egyértelműen kimutatták, hogy az egészségügyi kockázatok kizárólag a hagyományos kolloidokhoz köthetőek, hasonlót a nanorészecskés kolloidoknál, mint amilyen a forrásoldat, még soha senkinek nem sikerült igazolnia a világon!

Mik a tervei a jövőre nézve?

Olyan kísérleteket tervezek, amelyekkel a periódusos rendszer ún. átmeneti fémjeiben rejlő lehetőségeket szeretném kutatni. A vizsgálati módszerekhez tartozik a víz  kristályképének a mikroszkopikus megjelenítése, illetve a Kirlián módszer alkalmazása.

Köszönöm szépen az interjút!

 

Vizsgálatok

 

Kísérlet 1

Kísérlet 1-2


Az aranygél vizsgálatához mintát helyezek a mikroszkóp tárgylemezére.

 

Kísérlet 2

 

 

Kísérlet3

Kísérlet 3


A tárgylemezt behelyezem a mikroszkópba.

kísérlet4

Kísérlet 4

A monitoron láthatjuk a kolloidok /arany, cink, réz összetevők/ egyenletes eloszlását a gél alapanyagban. Az egyenletes elosztás fontos minőségi követelmény, ami jól látszik a monitoron.

Kísérlet5

Kísérlet 5

A következő vizsgálattal az ezüst forrásoldat rezonanciáját vizsgálom. A vizsgálattal azt mutatom ki , hogy az ezüst forrásoldat nem tartalmaz más anyagot csak ezüstöt. Az oszcilloszkópon az ezüst rezonanciás görbéjét látjuk.

Kísérlet 6

Kísérlet 6

Az ezüst forrásoldat pH-ját vizsgálom. A jelen esetben 6,83pH-t mutat a műszer, ami gyenge savasságot mutat.

 

Kísérlet 7


Kísérlet 7

A vezetőképesség mérő műszer megmutatja, hogy az adott folyadékban mennyi kolloid anyag található. A műszeren jól látszik, hogy az ezüst forrásoldatban sokkal több ezüst található, mint egy más által gyártott termékben.

Kísérlet 9

Kísérlet 8-9

Az ezüst forrásoldat lézeres vizsgálatakor láthatjuk, hogy a szemcsenagyság „kicsi”. A lézerfény nem látható. Más által gyártott termékben a lézerfény csíkja erősen látható. Minél  nagyobb a szemcseméret, a lézerfény annál erőteljesebb.

Kísérlet 8

Nyelv választása

Magyar Angol Német Román Szlovák Orosz

Pénznem választása

Ajánlókód megadása


Eseménynaptár

2018. December 11.
H K Sz Cs P Sz V
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Részletes keresés